Rólunk

A Kisbalatoni és Zalamenti Vizitársulat rövid bemutatása:

Általános adatok ismertetése:

Vízrendszer: Balaton nyugati medencéje. Közvetlen befogadó Zala folyó alsó szakasza, illetve a Kis-Balaton védőrendszer I. és II. ütem területe. Közvetlen Balatonba ömlő társulati vízfolyás 1 db.

A Társulat érdekeltségi területe: 151.105,0238 ha

Működési területünkre esik a Kis-Balaton védőrendszer I. és II. ütem tározóterülete is.

Közigazgatási elhelyezkedése: Zala megye keleti, Somogy megye északnyugati területe.

Északon Zalabér – Türje, keleten Várvölgy – Tapsony, délen Vése – Iharosberény, nyugaton Nagyrécse – Zalacsány községek által körülhatárolt terület.

A működési területhez tartozó önkormányzatok száma: 83 db.

A társulati kezelésű közcélú vízfolyások száma 102 db, összes hosszúságuk 430,4 km. Ebből 307,4 km /74,4%/ van a földnyilvántartás szerint is állami tulajdonban. A többi önkormányzati vagy egyéb tulajdonosi jogállással szerepel. 2001. évben az FVM 18 db, 90,5 km hosszú, korábban VIZIG kezelésű vízfolyást adott át üzemeltetésre a Társulatnak.

A jelenleg kezelt és üzemeltetett összes hossz 520,9 km, 120 darab vízfolyás.

A Kisbalatoni és Zalamenti Vizitársulat múltja:

A társulat a jelenlegi névvel és területnagyságban 1972-ben, a korábbi Alsó-Zalamenti és a Közép-Zalamenti Vizitársulat egyesülésével jött létre. Az egyesülés után 20 éven keresztül sikeresen látta el alapfeladatait, továbbá hatékonyan tudott közreműködni a területén elhelyezkedő mezőgazdasági üzemek és a községi tanácsok belterületi, vízrendezési, vízgazdálkodási problémáinak megoldásában, tervezési és kivitelezési vonatkozásban egyaránt.

A dolgozó létszám 120-150 fő volt. 1992. évben a társulat az alapfeladatok (közcélú vízfolyások kezelése és fenntartása) megtartása mellett a tervezői és kivitelezői munkaszervezetét önálló társulati Kft.-vé alakította. A Kft. alap– és forgótőke juttatás hiányában, valamint a kapacitás kihasználatlanság és gazdálkodási hibák következtében 1994. évben kénytelen volt felszámolási eljárással beszüntetni működését. A Társulat így azóta és jelenleg is kis (7 fős) létszámmal dolgozik.

Az alapfeladatok (fenntartási, rekonstrukciós, vízkár-megelőzési és elhárítási munkák) ellátására 1 db kotrógéppel, 1 db dózerrel, 2 db MTZ traktorra szerelt kaszáló gépekkel rendelkezik. A kézi munkálatokat napjainkban alvállalkozó megbízásával végeztetjük a gazdaságosabb működés végett.

Az alapfeladatok között elsőbbséget évez a vízügyi panaszok kapcsán jelentkező helyi, lokális beavatkozási igények elvégzése.

A vízgyűjtő területen végzett tevékenységek

A társulat teljes érdekeltségi területe a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozik. A vizek döntő hányada a Zala illetve a Kis-Balaton tározók közvetítésével érkezik a tóba, de a Társulat területének van közvetlen balatoni partszakasza is a Zala folyó torkolatától a Becehegyi vasútállomásig 18 km hosszban.

A Társulat területének északi felét a Zala folyó alsó és középső szakaszához tartozó völgyek és a hozzá kapcsolódó dombvidéki területek és mellékvölgyek alkotják. A torkolati szakaszra települtek a vízvédelmi tározók, azok közelében helyezkedik el a Kis-Zalai és a Keszthelyi belvízöblözet, melynek nagy része védett lápos, tőzeges terület.

A Társulat déli területrészei a Zala-Somogyi Határárok és Marótvölgyi csatorna vízgyűjtőjének enyhén hullámos, oldalvölgyekkel szabdalt területe. Ezen vizek a Kisbalaton II. ütem tározójának területére érkeznek. A vízgyűjtő terület talajviszonyai rendkívül változatosak, a dombvidék különböző típusú erdőtalajaitól a völgyfenéki részek mocsári eredetű, hordalékos réti anyagtalajától a tőzeges lápterületig. Jelentős az erdő– és gyep borítottság. A dombvidéki területek erózióval erősen veszélyeztetettek, különösen vonatkozik ez a Kehidakustány környéki löszös domboldalakra.

A társulati vízfolyások mederrendezése, jó karba helyezése az 1960-ban létrejött társulatok jóvoltából megkezdődött, az akkori technológiai feltételeknek megfelelően kb. 10 évig főleg kézi munkára alapozott munkavégzéssel. Ez azt jelentette, hogy kicsi mederméretekkel, csak a felszíni vizek elvezetésére alkalmas csatornák kiépítése volt a célkitűzés.

Később (60-as évek vége) a kotrógépek megjelenésével nagyobb méretű árkok építésére nyílt lehetőség, ami megteremtette a feltételt az üzemi meliorációs vízrendezési munkák, ezen belül a drénezés nagymértékű térhódításának.

A társulati vízfolyások jelenlegi állapota magán viseli az örökölt tradíciók, a folyamatos és állandóan jelenlévőnek mondható forráshiány következményeit.

Mintegy 20%-a – eltekintve a 60-as évek kismértékű beavatkozásaitól – ma is ősállapotban lévőnek mondható. Igaz, ezek jelentős része nagyesésű, szűk, befásodott völgyfenék mélyvonulatain húzódnak, ahol sem gazdasági, sem környezetvédelmi érdekek nem indokolják a beavatkozást.

Az 1970-es évektől az üzemi meliorációs és a belterületi igényekhez igazodó jó karba helyezések már távlatilag is figyelembe vették a jelentkező és várható igényeket, így azok koncepcionálisan általában ma is korszerűnek mondhatók, természetesen az újabban jelentkező igények szerinti korrekciókkal.

A társulatok – Társulatunk elmúlt évtizedeinek legfőbb gondja az volt, hogy a követelményeknek megfelelően jó karba helyezett vízfolyások fenntartására soha nem jutott annyi pénzügyi fedezet, hogy azok megfelelő szintű állagmegóvása biztosítható legyen. Így a vízfolyások jelentős része komolyabb beavatkozást igénylő rekonstrukcióra szorul, mely kiegészülhet az új önkormányzati és egyéb magánjellegű igények kielégítésével.

Társulatunk a Zala és közvetve a Balaton területi környezetszennyezésének csökkentése érdekében a korábbi években is kiemelkedő jelentőséget tulajdonított az érkező eróziós hordalék helyszíni vagy helyszín közeli megfogásának, leülepítésének. A leginkább veszélyeztetett helyeken a közcélú vízfolyásokon 14 db bukóaknás hordalékfogót és 10 db sankolóteret építettünk. Ezek állapota napjainkra jelentősen leromlott.

A terület vízgazdálkodására jelentős hatással vannak a különböző célú víztározók építése. Ezek – hasznosításuktól függően – felfogják a területre érkező nagycsapadékok káros árvízi hatásait, emellett jelentős környezetkulturális fejlesztést jelentenek az érintett településeknek. Társulatunk üzemeltetésében 1 db árvízcsúcs csökkentő tározó üzemel (Gyöngyös tározó), melynek kapacitása 100.000 m³.